Krumplinyomda

Browse By

A szagát szerettem. A farigcsált, nedves krumplinak volt valami vad -ha tudtam volna gyerekként, azt mondtam volna erotikus- szaga. Bűnösnek éreztem magam, mert egy ételt nem arra használok, amire kell, amire teremtetett. És egyszerre volt felszabadító is, ahogy a késsel, amely általában persze tompa volt, pont nem arra való, hogy billogot vájjon vele az ember a növény húsába, de hát hogyan is mert volna az óvónéni mást adni a kezünkbe, szóval ahogy bátran lehetett roncsolni a krumplit, ahogy elkezdett nedvet ereszteni, összemaszatolva az ujjaimat. Azt éreztem, egyszerre tiltakozik ellene és akarja, hogy formáljam.